Számomra a tönkölyliszt az egyik legfinomabb liszt. Hihetetlen, hogy még kevés tönkölypehely is egészen határozott ízvilágot kölcsönöz a frissen sült vekninek. Ezt a kenyeret szándékosan több folyadékkal készítettem, mint szoktam, az eredmény pedig megegyezett a várakozásaimmal: kívül ropogós héj, belül puha, finom, nagy pórusú bélzet fogadott.

Hozzávalók:

• 570 g fehér kenyérliszt
• 100 g teljes kiőrlésű búzaliszt
• 25 g tönkölypehely
• 500 ml víz
• 150 g kovász
• 1 ek só

A  liszteket összekevertem a vízzel és 1 óráig állni hagytam, azután hozzákevertem a kovászt, tönkölypehelyt és a sót és közepes fokozat 10 percig dagasztottam.

90 percig pihent a tészta, ezalatt kétszer hajtogattam. A második hajtogatás után 30 percet vártam a formázással. Formázás után kilisztezett szakajtóba tettem, majd duplájára kelesztettem. Gőzös sütőben sült 230 fokon 10 percig, majd 200 fokon további 30 percig.

A hagyományos, kelt tésztás farsangi fánknál kevés jobb dolgot ismerek, mégis úgy gondolom, hogy a kevert tésztás, sütőben sült fánknak is megvannak a maga előnyei. Gyorsan elkészül, nem kell hozzá sok olaj, kedvünk szerint díszíthetjük, és szerintem nagyon finom. Mindenesetre egy fánk sütő formát érdemes beszerezni hozzá…

Hozzávalók (12 lyukú formához)

• 2 bögre liszt
• 1/2 bögre porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 tk sütőpor
• 1 tk fahéj
• késhegynyi szerecsendió
• 1 tojás
• 1 és 1/4 bögre tej
• 2 ek olvasztott vaj

A lisztet, porcukrot, fahéjat, sütőport, szerecsendiót egy tálba mértem, majd az egészet átszitáltam, hogy a fánk jó “szellős” legyen. Hozzáadtam a tejet, enyhén felvert tojást, vajat és simára kevertem a tésztát. A masszát habzsákba töltöttem, majd a fánkforma mélyedéseit 3/4-ig töltöttem. 175 fokon 12 percig sültek. Ízlés szerint díszíthetők cukormázzal, csokival, de fahéjas cukorba mártva is nagyon finom.

Nem is értem mi történt velem, mert annyira azért nem vagyok kocsonya megszállott és a családban sem szereti rajtam kívül senki. Csak olyan alattomosan feküdtek a hűtőpultban egymás mellett a kocsonyacsomag, meg a bőrös csülök, én meg hirtelen felindulásból megvettem őket. Nincs igazán “kocsonyarutinom”, úgyhogy az is csak másnap esett le, hogy egész héten nincs egybefüggő 4-5 órám főzögetni ezt a zselés izét… De a lelkem mélyén mindig is vágytam egy olyan kocsonyára (ami anyukám szerint nem is kocsonya), amiben nincsenek bőrök, cupákok, porcok és egyéb kétes elemek. Csak finom sovány hús…ezért aztán belevágtam!

Hozzávalók:

• 1, 5 kg kocsonyahús (bőr, csontos csülök, köröm, stb)
• 0,5 kg csont nélküli csülök
• só
• bors
• 1 nagyobb vöröshagyma
• 5-6 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 2 sárgarépa

A disznóságokat alaposan megmostam, majd hideg vízben egy 5 literes fazékban feltettem főni. Annyi vízet öntöttem rá, hogy kb. 3 ujjnyira lepje el a húst. Felforraltam, majd lassú tűzön éppenhogy gyöngyözve elkezdtem abálni a húst. A feljött szürkés habot leszedtem a lé tetejéről. Kb. 1 evőkanál sót, 6-8 szem borsot, babérlevelet tettem hozzá. A vöröshagyma külső héját leszedtem, de héjastól tettem a kocsonyába. A fokhagyma gerezdeket feldarabolva raktam hozzá. 4 órát főztem, félig lefedve, ekkorra a húsok nagy része levált a csontokról. Egy kis edénybe tettem 1 evőkanálnyit a léből, hideg helyre raktam, mivel gyorsan megdermedt, tudtam: kész a kocsonyám. A húsokat kiszedtem a léből, majd minden számomra élvezhetetlen részt eltávolítottam, csak a sovány húsos részeket porcióztam kis tálkákba (egy tálka=egy adag nekem). Díszítésnek belekarikáztam kevés sárgarépát, majd a leszűrt lével felöntöttem. Hideg helyre raktam, kis idő elteltével a tetejükön lévő zsírt egy kanállal leszedtem. Kb. 6-8 óra hűtés után remegősre dermedve várta, hogy megkóstoljam. Soha nem ettem még ilyen jóízűen kocsonyát.

Igazán mutatós ételt készíthetünk egy szép darab karajból. Kicsit bepácoljuk, bevagdossuk, megtömködjük minden földi jóval és mehet is a sütőbe. Érdemes előre elkészíteni, mert szépen szeletelni csak hidegen lehet.

Hozzávalók:

• 1,5 kg karaj egészben
• olaj
• só, bors
• zöld fűszerek ízlés szerint
• 150 g sajt
• 200 g bacon szalonna szeletelve
• 1 kápia paprika
• 1 darabka füstölt kolbász
• 1 hagyma

A húst kb. 1 centiméterenként bevagdostam,  úgy, hogy nem vágtam át teljesen, így szép kis zsebek keletkeztek. Kb. 1 dl olajat összekevertem a zöld fűszerekkel (kakukkfű, oregánó, rozmaring), sóval és borssal, majd jó alaposan bedörzsöltem ezzel a páccal a húst, különösen ügyelve arra, hogy a zsebek is be legyenek kenve. A húst egy jénai tálba tettem, majd rátéve a tetejét egy éjszakára hűtőbe került, hogy a finom fűszerek átjárják.

Másnap a zsebekbe egy-egy szelet sajtot, szalonnát, darabka paprikát, karikára vágott kolbászt és hagymát tömködtem. Aláöntöttem 1 dl húslevest és 160 fokos sütőben 2, 5 óra alatt puhára pároltam. Ekkor levettem a jénai tetejét és magasabb hőfokon néhány perc alatt ropogósra sütöttem a hús tetejét.

Az idei karácsonyi tortánk volt, gyorsan elkészül, finom, tele karácsonyi aromákkal és elég könnyű ahhoz, hogy még december 26-án is meg tudjunk enni belőle egy szeletet…

Hozzávalók (26 cm-es tortaformához)

Alaphoz:

• 200 g mézeskalács
• 2-3 evőkanál szobahőmérsékletű vaj

 A krémhez

• 850 g mascarpone
• 130 g tejföl
• 180 g cukor
• 5 tojás
• 100 g kandírozott narancs
• 1 tk fahéj

Tetejére

• 350 g narancslekvár
• 2 narancs leve
• 3 lap zselatin
• Mézeskalácsok

A kekszes alaphoz a mézeskalácsot morzsásra törtem, hozzáadtam az olvasztott vajat és összedolgoztam. Az alapot a tortaforma aljába nyomkodtam, majd hűtőbe tettem addig, amíg elkészítettem a krémet.

A krémhez a krémsajtot, a tejföllel és a cukorral  elkevertem, hozzáadtam egyenként a tojásokat, majd a kandírozott narancsot és a fahéjat és gyors mozdulatokkal összekevertem őket.

A hűtőből kivett alapra ráöntöttem  a krémet és 160 fokos sütőben  50 percig sütöttem. A tortát szobahőmérsékletűre hűtöttem.

A narancsos öntethez a narancslekvárt a narancslével összefőztem, majd hozzáadtam a beáztatott zselatinlapot és addig kevertem, amíg olyan sűrűséget nem kaptam, hogy a tortán megmaradjon. Ráöntöttem a sajttortára, hagytam kihűlni,majd hűtőbe tettem egy éjszakára és másnap mézeskalácsokkal díszítettem.

Bevallom nagyon régóta készültem erre a mai napi akcióra. Évek óta gyűjtöm a formákat, olvasom a bonbonkészítéssel kapcsolatos recepteket, írásokat, gondolkodom a töltelékek ízesítésein. Két óra alatt (mosogatással együtt) 40 db szépséges csokicsemegét készítettem 3 féle ízesítéssel. Nem is annyira a recept itt a fontos, hiszen a lényeg éppen az, hogy mindenki a saját szájíze szerint készítse el a saját bonbonját. Az elkészítés módja viszont fontos lehet, ha szép, fényes csokikat szeretnénk, megfelelően vastag burokkal, anélkül, hogy az egész lakás csokiban úszna. Szóval a tapasztalataim: mindenképpen nyugodt körülmények között kezdjünk hozzá a gyártáshoz. A bonbonkészítés nem muffinsütés, nem lehet pillanatok alatt összedobni. Nem bonyolult dolog, de igényel némi odafigyelést. Semmiképpen ne főzzünk közben. A csoki nem szereti sem a párát, sem a gőzt. Ne akkor álljunk neki, amikor a férjünk éppen begyújtja a kandallót, hogy aztán 28 fokban egy szál alsógatyában nézhesse a hokimeccset, a legjobb, ha nincs 20 foknál több a konyhában.

Mire is lesz szükségünk? Igazából a bonbon formán kívül semmire, ami egy átlagos házrartásban nem található meg. Nem, hőmérőre sem, póriasan temperálunk 😉

Először is elő kell készíteni a “terepet”. Nem akartam sokat takarítani, ezért egy nagy gáztepsit letakartam sütőpapírral, ez lett a munkafelületem. A csoki olvasztását hagyományosan gőz felett végeztem. Egy forma megtöltéséhez 200 g étcsokit olvasztottam meg. Illetve első lépésben csak a csoki 2/3-át, óvatosan, kis lángon, folyamatosan kevergetve, éppen csak addig, amíg a legutolsó csokidarab is elolvadt. Ekkor levettem az edénykét a gőzről és belekevertem a maradék 1/3 rész csokit. Folyamatosan kevergettem, amíg az összes csoki fel nem olvadt. Ezzel a művelettel a csoki temperálását kipipálhatjuk.

A csokit ezután a formába töltöttem, úgy, hogy minden kis mélyedés teljesen megteljen csokival. Picit vártam, hogy a majdani bonbon külső kérge megszilárduljon, majd a sütőpapíros tepsi felett megfordítottam a formát, két szélét rátettem 1-1 fakanálra, hogy a felesleges csoki kicsorogjon (a sütőpapírról a csoki megszilárdulás után lekaparható és újra felhasználható). Ezután a formáról a tortakártyával lehúztam a felesleges csokit, majd 15 percre a hűtőbe tettem, hogy megdermedjen.

Közben elkészítettem a tölteléket. 3 féle ízesítés készült: fehércsoki ganache, narancsos fehércsokis és cappuccino-s. Az alábbi mennyiség 40 db bonbon (3 bonbonforma) megtöltéséhez elég. Az alap töltelékhez megmelegítettem 100 ml tejszínt, majd a tűzről levéve elkevertem benne 200 g fehér csokit. Kihűlve ezt a masszát töltöttem az első adagot tartalmazó formába. A második formába a töltelék betöltése előtt szórtam kevés apróra vágott kandírozott narancsot, erre töltöttem rá a fehércsokis ganache-t. A harmadik formához a maradék ganache-t összekevertem kevés espresso kávéval, így finom cappuccino krém születetett. Fontos, hogy a krémet – akármennyire is megafinom bonbont szeretnénk- ne töltsük teljesen a mélyedés felső pereméig, mert akkor nem marad hely a bonbon talpának. Legalább 3 mm helyet hagyjunk szabadon minden mélyedésnél. Ezután újabb 15 perc hűtőben hűtés következik.

Ez idő alatt összekapartam a megmaradt csokit a sütőpapírról és gőz felett megolvasztottam. (Szerintem ezt felesleges temperálni, senki nem fogja nézni, hogy csillog-e a bonbon alja). A hűtésu idő letelte után ezzel a csokival kitöltöttem a maradék rést, ezzel megalkotva a bonbon talpát. A felesleges csokit lehúztam a tortakártyával. A forma ezután a hűtőbe került 30 percre, majd izgatottan kiforgattam a kis gyönyörűségeket a formából (érdemes a leghajlékonyabb szilikon formát választani, akkor ez a művelet gyerekjáték lesz). Ha kevés csoki még maradt a bonbon szélén, azt egy éles késsel óvatosan “lesorjázzuk”.

Nagyon finom és nagyon mutatós bonbonok készültek. Az ízesítésnél most leginkább az egyszerűségre és a jól variálhatóságra törekedtem, de van még néhány ötletem😉.