Kocsonya

Nem is értem mi történt velem, mert annyira azért nem vagyok kocsonya megszállott és a családban sem szereti rajtam kívül senki. Csak olyan alattomosan feküdtek a hűtőpultban egymás mellett a kocsonyacsomag, meg a bőrös csülök, én meg hirtelen felindulásból megvettem őket. Nincs igazán “kocsonyarutinom”, úgyhogy az is csak másnap esett le, hogy egész héten nincs egybefüggő 4-5 órám főzögetni ezt a zselés izét… De a lelkem mélyén mindig is vágytam egy olyan kocsonyára (ami anyukám szerint nem is kocsonya), amiben nincsenek bőrök, cupákok, porcok és egyéb kétes elemek. Csak finom sovány hús…ezért aztán belevágtam!

Hozzávalók:

• 1, 5 kg kocsonyahús (bőr, csontos csülök, köröm, stb)
• 0,5 kg csont nélküli csülök
• só
• bors
• 1 nagyobb vöröshagyma
• 5-6 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 2 sárgarépa

A disznóságokat alaposan megmostam, majd hideg vízben egy 5 literes fazékban feltettem főni. Annyi vízet öntöttem rá, hogy kb. 3 ujjnyira lepje el a húst. Felforraltam, majd lassú tűzön éppenhogy gyöngyözve elkezdtem abálni a húst. A feljött szürkés habot leszedtem a lé tetejéről. Kb. 1 evőkanál sót, 6-8 szem borsot, babérlevelet tettem hozzá. A vöröshagyma külső héját leszedtem, de héjastól tettem a kocsonyába. A fokhagyma gerezdeket feldarabolva raktam hozzá. 4 órát főztem, félig lefedve, ekkorra a húsok nagy része levált a csontokról. Egy kis edénybe tettem 1 evőkanálnyit a léből, hideg helyre raktam, mivel gyorsan megdermedt, tudtam: kész a kocsonyám. A húsokat kiszedtem a léből, majd minden számomra élvezhetetlen részt eltávolítottam, csak a sovány húsos részeket porcióztam kis tálkákba (egy tálka=egy adag nekem). Díszítésnek belekarikáztam kevés sárgarépát, majd a leszűrt lével felöntöttem. Hideg helyre raktam, kis idő elteltével a tetejükön lévő zsírt egy kanállal leszedtem. Kb. 6-8 óra hűtés után remegősre dermedve várta, hogy megkóstoljam. Soha nem ettem még ilyen jóízűen kocsonyát.