Bevallom nagyon régóta készültem erre a mai napi akcióra. Évek óta gyűjtöm a formákat, olvasom a bonbonkészítéssel kapcsolatos recepteket, írásokat, gondolkodom a töltelékek ízesítésein. Két óra alatt (mosogatással együtt) 40 db szépséges csokicsemegét készítettem 3 féle ízesítéssel. Nem is annyira a recept itt a fontos, hiszen a lényeg éppen az, hogy mindenki a saját szájíze szerint készítse el a saját bonbonját. Az elkészítés módja viszont fontos lehet, ha szép, fényes csokikat szeretnénk, megfelelően vastag burokkal, anélkül, hogy az egész lakás csokiban úszna. Szóval a tapasztalataim: mindenképpen nyugodt körülmények között kezdjünk hozzá a gyártáshoz. A bonbonkészítés nem muffinsütés, nem lehet pillanatok alatt összedobni. Nem bonyolult dolog, de igényel némi odafigyelést. Semmiképpen ne főzzünk közben. A csoki nem szereti sem a párát, sem a gőzt. Ne akkor álljunk neki, amikor a férjünk éppen begyújtja a kandallót, hogy aztán 28 fokban egy szál alsógatyában nézhesse a hokimeccset, a legjobb, ha nincs 20 foknál több a konyhában.
Mire is lesz szükségünk? Igazából a bonbon formán kívül semmire, ami egy átlagos házrartásban nem található meg. Nem, hőmérőre sem, póriasan temperálunk 😉
Először is elő kell készíteni a “terepet”. Nem akartam sokat takarítani, ezért egy nagy gáztepsit letakartam sütőpapírral, ez lett a munkafelületem. A csoki olvasztását hagyományosan gőz felett végeztem. Egy forma megtöltéséhez 200 g étcsokit olvasztottam meg. Illetve első lépésben csak a csoki 2/3-át, óvatosan, kis lángon, folyamatosan kevergetve, éppen csak addig, amíg a legutolsó csokidarab is elolvadt. Ekkor levettem az edénykét a gőzről és belekevertem a maradék 1/3 rész csokit. Folyamatosan kevergettem, amíg az összes csoki fel nem olvadt. Ezzel a művelettel a csoki temperálását kipipálhatjuk.
A csokit ezután a formába töltöttem, úgy, hogy minden kis mélyedés teljesen megteljen csokival. Picit vártam, hogy a majdani bonbon külső kérge megszilárduljon, majd a sütőpapíros tepsi felett megfordítottam a formát, két szélét rátettem 1-1 fakanálra, hogy a felesleges csoki kicsorogjon (a sütőpapírról a csoki megszilárdulás után lekaparható és újra felhasználható). Ezután a formáról a tortakártyával lehúztam a felesleges csokit, majd 15 percre a hűtőbe tettem, hogy megdermedjen.
Közben elkészítettem a tölteléket. 3 féle ízesítés készült: fehércsoki ganache, narancsos fehércsokis és cappuccino-s. Az alábbi mennyiség 40 db bonbon (3 bonbonforma) megtöltéséhez elég. Az alap töltelékhez megmelegítettem 100 ml tejszínt, majd a tűzről levéve elkevertem benne 200 g fehér csokit. Kihűlve ezt a masszát töltöttem az első adagot tartalmazó formába. A második formába a töltelék betöltése előtt szórtam kevés apróra vágott kandírozott narancsot, erre töltöttem rá a fehércsokis ganache-t. A harmadik formához a maradék ganache-t összekevertem kevés espresso kávéval, így finom cappuccino krém születetett. Fontos, hogy a krémet – akármennyire is megafinom bonbont szeretnénk- ne töltsük teljesen a mélyedés felső pereméig, mert akkor nem marad hely a bonbon talpának. Legalább 3 mm helyet hagyjunk szabadon minden mélyedésnél. Ezután újabb 15 perc hűtőben hűtés következik.
Ez idő alatt összekapartam a megmaradt csokit a sütőpapírról és gőz felett megolvasztottam. (Szerintem ezt felesleges temperálni, senki nem fogja nézni, hogy csillog-e a bonbon alja). A hűtésu idő letelte után ezzel a csokival kitöltöttem a maradék rést, ezzel megalkotva a bonbon talpát. A felesleges csokit lehúztam a tortakártyával. A forma ezután a hűtőbe került 30 percre, majd izgatottan kiforgattam a kis gyönyörűségeket a formából (érdemes a leghajlékonyabb szilikon formát választani, akkor ez a művelet gyerekjáték lesz). Ha kevés csoki még maradt a bonbon szélén, azt egy éles késsel óvatosan “lesorjázzuk”.
Nagyon finom és nagyon mutatós bonbonok készültek. Az ízesítésnél most leginkább az egyszerűségre és a jól variálhatóságra törekedtem, de van még néhány ötletem😉.
Számomra a tönkölyliszt az egyik legfinomabb liszt. Hihetetlen, hogy még kevés tönkölypehely is egészen határozott ízvilágot kölcsönöz a frissen sült vekninek. Ezt a kenyeret szándékosan több folyadékkal készítettem, mint szoktam, az eredmény pedig megegyezett a várakozásaimmal: kívül ropogós héj, belül puha, finom, nagy pórusú bélzet fogadott.
muffinon innen és túl 