Vidám linzergyerekek

szeptember 27, 2015október 1, 2015 ~ molnarhelga ~ Hozzászólás

Óvodai sportnapra készült ez a vidám gyereksereg. Sokszor sütök ilyesmit, amikor csak “szakaszosan” van időm. Egyik nap elkészítem a tésztát, másik nap kisütöm, harmadik nap pedig összeragasztgatom.

Hozzávalók:

500 g liszt
1 kk sütőpor
250 g lágy margarin
200 g porcukor
1 tojás
2 tojássárgája
1 csipet só

Első lépésként a lisztet összeszitáltam a sütőporral. Ezután a lágy margarint habosra kevertem a porcukorral. Hozzáadtam egy csipet sót, a tojást és a tojássárgákat. Végül a sütőporos liszt belekeverésével gyors mozdulatokkal gombócot gyúrtam a tésztából. A cipót frissen tartó fóliába csomagoltam és egy éjszakán át hűtőben pihentettem, de jól elvan egy teljes napig is. Másnap a tésztát lisztezett munkalapon kb. 4 mm vastagra nyújtottam, kiszaggattam és sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam a mosolygós kis fejecskéket. 180 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt sütöttem készre őket. A kihűlt linzereket házi baraclekvárral ragasztottam össze és kevés porcukorral meghintve kínáltam.

Semmi süti

szeptember 26, 2015október 1, 2015 ~ molnarhelga ~ Hozzászólás

Hát ehhez a sütihez tényleg nem sok minden kell. Egy kis liszt, egy kis cukor, valami itt-ott megbújó nasi, és a maradék tojásfehérje a kisbögréből a hűtő mélyéről. Merthogy annak, aki kelt tésztát dagaszt, vagy gyakran fánkot süt, mindig van ilyen.

Hozzávalók:

6 tojásfehérje
18 dkg porcukor
11 dkg rétesliszt
csipet só
10 dkg mazsola
5 dkg darabolt mandula
5 dkg csoki

A tojásfehérjéket pici sóval először magában, majd a cukrot kanalanként hozzáadva kemény habbá vertem. A mazsolát, a csokit és a mandulát belekevertem a lisztbe, majd a lisztes elegyet óvatosan a tojáshabba forgattam. Egy hagyományos őzgerinc formát kivajaztam, kiliszteztem, majd szépen belesimítottam a masszát. 160 fokon 40 perc alatt sütöttem készre. Tűpróbával érdemes ellenőrizni, hogy tényleg átsült-e.

Megapuha villámkifli

szeptember 14, 2015szeptember 14, 2015 ~ molnarhelga ~ Hozzászólás

Ez egy olyan pékáru, amit akkor szoktam sütni, ha nincs itthon semmi, mert viszonylag gyorsan elkészül. Semleges íze miatt bármilyen feltéttel, kencével fogyasztható. Megállja a helyét ízletes szendvicsalapként, de akár hot-dog kifliként is jól funkcionál.

Hozzávalók:

200 ml langyos víz
1 ek ecet
50 ml langyos tejszín
500 g BL 80 kenyérliszt
1 tk só
1 tk cukor
25 g friss élesztő
2 ek olvasztott vaj

A hozzávalókat a vaj kivételével a fenti sorrendben a kenyérsütő gép dagasztótartályába tettem, majd a dagasztás felénél hozzáadtam a vajat is, és a tésztát szép homogénre dagasztottam. Természetesen a tészta kézzel is dagasztható, ekkor a tejszínben kell felfuttatni az élesztőt, majd hozzákeverni a liszthez. Ezután hozzágyúrjuk a többi hozzávalót is, legvégére hagyva a vajat. Dagasztás után kb. 30 perc alatt duplájára kelesztettem a tésztát. Ezután lisztezett munkalapon 8 egyenlő részre vágtam, ezekből szép kis golyókat formáltam. A gömböket letakarva 10 percig pihentettem, majd egyenként vékony ovális formára sodortam őket. Az így keletkezett “lapocskákat” duci kiflikké formáztam, majd sütőpapírral bélelt tepsiben 15-20 percig pihentettem.

Közben előmelegítettem a sütőt 220 fokra, a kifliket pedig vízzel lekentem. Néhány kiflire durva szemű sót szórtam, a többiek üresen maradtak. A kiflik 12-15 perc alatt sültek aranybarnára.

Morzsás szilváslepény

szeptember 14, 2015szeptember 14, 2015 ~ molnarhelga ~ 1 hozzászólás

Mikor is sütnénk ezt a süteményt, ha nem most, a “szilvaszezon” kellős közepén? Nem a legfotogénebb desszert, sőt bár már sokadszorra sütöm, mindig elbizonytalanodok készítés közben, hogy na vajon mi lesz ebből… Aztán kikerül a sütőből egy mennyei finomság, ami pillanatok alatt szokott eltűnni a tálcáról. Nagy előnye, hogy körülbelül ennyi idő alatt el is készül….

Hozzávalók:
a tésztához:

15 dkg túró
9 ek tej
6 ek olaj
7,5 dkg cukor
1 cs vaníliás cukor
1 csipet só
30 dkg liszt
1 cs sütőpor

a töltelékhez:

20 dkg darált mandula
2 ek cukor
2 tojásfehérje
1,5 kg szilva

a morzsához

15 dkg liszt
13 dkg cukor
2,5 dkg darált mandula
1 csipet fahéj
12,5 dkg vaj

A tésztához kikevertem a túrót a tejjel, az olajjal, a cukorral, a vaníliás cukorral és a sóval. A lisztet tálba szitáltam és összekevertem a sütőporral, majd a túrós masszához kevertem és tésztát gyúrtam belőle. Egy a tepsi méretével megegyező sütőpapíron vékonyra nyújtottam a tésztát, majd a tepsibe fektettem a sütőpapírral együtt. A töltelékhez összekevertem a darált mandulát a cukorral és a tojásfehérjével és rásimítottam a tésztára. A szilvákat megmostam, elfeleztem kimagoztam, majd a héjas felükkel felfele szép sorban szorosan kiraktam velük a tésztát. A morzsához a lisztet összedolgoztam a cukorral, mandulával, fahéjjal és vajjal, majd a szilvákra szórtam. Előmelegített sütőben 180 fokon 35 perc alatt sütöttem készre. Kicsit hagytam hűlni és felszeleteltem. Langyosan a legfinomabb.

Rozskovászos hibrid cipó

szeptember 12, 2015október 6, 2015 ~ molnarhelga ~ Hozzászólás

Örök vita a “kenyérgyártók” körében, hogy melyik kenyér a finomabb, egészségesebb, jobb. Persze mindenki a saját jól bevált receptjére, módszerére esküszik és ez így is van rendjén. Ma egy sokféle irányzatot ötvöző kenyeret sütöttem, van benne kovász, meg kovászolt kovász, előtészta és élesztő, rozsliszt és búzaliszt is. Szóval igazi “hibrid” kenyér, amit bátran ajánlok kezdő kovászolóknak, vagy azoknak, akik nem tudnak egész nap “örködni” a kenyér felett, de szeretnének nagyon finom békebeli kenyeret fogyasztani.

Hozzávalók:

200 g világos rozsliszt
500 g BL 80 búzaliszt
460 ml langyos víz
14 g só
10 g friss élesztő
2 ek búzacsíra (elhagyható)
2 ek szőlőmagolaj (bármilyen semleges ízű olaj jó)
1 ek rozskovász a hűtőből

A kenyérsütést megelőző délután összekevertem az 1 ek rozskovászt 100 ml langyos vízzel, valamint 100 g roszliszttel. Lefedtem, majd 17 órán keresztül a konyhapulton hagytam. Ugyanekkor előtésztát készítettem 200 g búzaliszt, 200 ml langyos víz és egy borsónyi élesztő (2 g) felhasználásával. Ez az előtészta 2 órát pihent a konyhapulton, majd további 15 órára betettem a hűtőbe. Reggel a kovászolt kovászból, valamint az előtésztából a maradék 100 g rozsliszt, 300 g búzaliszt, 14 g só, 8 g élesztő, 2 evőkanál búzacsíra, 160 ml langyos víz hozzáadásával kenyértésztát dagasztottam. A dagasztás végén hozzáadtam 2 ek szőlőmagolajat is. A szépen kidolgozott tésztát 20 percig pihentettem, majd a koronás rozscipónál részletezett módszerrel áthajtogattam és ezután 20 percre lefedve ismét magára hagytam. Megint egy hajtogatás következett és ismét 20 perc pihenő. Ekkor a tésztát cipóvá formáztam, lisztezett szakajtóba fektettem és 45 percig kelni hagytam. Közben előmelegítettem a sütőt 250 fokra és egy kis edénybe vizet tettem, ezzel biztosítva a gőzt sütés közben. A kenyér 15 percig sült 250 fokon, majd további 40 percet 200 fokon. Rácson hagytuk kihűlni és mint mindig, alig vártuk, hogy végre felvághassuk.

Kovászos grissini

szeptember 3, 2015szeptember 3, 2015 ~ molnarhelga ~ Hozzászólás

Ha hiszitek, ha nem, az összes “pékárum” közül ennek volt eddig a legnagyobb sikere a családban. Szempillantás alatt fogyott el, úgyhogy ezentúl csak dupla adagnak állok neki. Nagyon finom, kellemesen kovászos, kiváló borkorcsolya. Nagyszerű vendégváró, kínálhatjuk különféle szószokkal és mártogatósokkal, vagy egyszerűen magában a vacsora előtti italhoz.

Hozzávalók:

200 g fehér kenyérliszt
100 g búzalisztből készült kovász
140 ml langyos víz
1 tk só
2 ek olívaolaj

A kovászt elkevertem a langyos vízben, majd belekevertem a 2 ek olajat is. A lisztet összekevertem a sóval és a kovászos keverékhez adtam. Ezután a hozzávalókat jó alaposan összedolgoztam. A végeredmény egy sima felületű, kicsit keményebb tészta lett. Letakartam és 10 percig állni hagytam. Ezután a tésztát 4x átmozgattam, átdagasztottam, minden dagasztás között 10 perc pihenőt tartva. Az utolsó dagasztás után letakarva 45 percig érni hagytam a tésztát. Ezután egy lisztezett tálcán téglalap alakúra lapítottam a tésztát a kezemmel, kb. fél centi vastagon. A hosszabbik oldalra merőlegesen egy pizzavágóval 1,5 cm széles csíkokat vágtam, két tenyerem között kicsit megsodortam őket, majd sütőpapírral bélelt tepsire fektettem a megformázott grissiniket. Összesen 15 db grissini lesz ebből a tésztából. A formázás után újabb 1 óra kelesztés következett, közben előmelegítettem a sütőt 240 fokra. A sütő aljába vízzel teli edénykét tettem gőzösítés céljából. A grissinik kb. 20 perc alatt sülnek aranybarnára, 5 perc után a sütő hőmérsékletét 180 fokra mérsékeltem. Sütőrácson hagytam kihűlni, majd lilahagymás, sonkás mártogatóssal fogyasztottuk, de ennek receptjét csak a következő bejegyzésben árulom el 🙂

Búzakovászos búzalisztes cipó

szeptember 3, 2015szeptember 3, 2015 ~ molnarhelga ~ Hozzászólás

Azt hiszem ez a klasszikusok klasszikusa. Az alap kovászos kenyér. Vannak napok, amikor csak ilyen egyszerűre vágyunk.

Hozzávalók:

200 g aktív fehér búzakenyérlisztből készült kovász
55 dkg BL80-as búzakenyérliszt
2 tk só
2 ek burgonyapehely (elhagyható)
1 ek sikér (elhagyható)
2 ek semleges ízű olaj (én most szőlőmag olajat használtam)
3 dl langyos víz

Először a langyos vízben jól elkevertem a kovászt, majd hozzáadtam a többi hozzávalót is (a legvégén az olajat) és sima, selymes felületű tésztát dagasztottam belőle. Letakartam majd 10 percig állni hagytam. Azután újra “átdagasztottam”, abban a tálban, amiben kelt: a tészta szélét kihúztam és benyomtam a közepébe. Ezt a mozdulatot kb. 15x ismételtem, amíg kétszer körbe nem értem a tésztán. (Részletes leírás a koronás kovászos cipónál található ) Ezután ismét 10 perc pihenő következett, majd újra átmozgattam a tésztát a fent leírt módon. A pihentetést és átmozgatást még kétszer ismételtem, aztán letakarva 1 órát érni hagytam a kenyérkémet. Ezután megformáztam, majd lisztezett szakajtóba tettem, és letakarva 3,5 órát kelt, ekkorra emelkedett körülbelül a duplájára. A sütőt bemelegítettem 240 fokra, egy kis tálkában vizet tettem a sütő aljába, ezzel biztosítottam a sülő kenyér számára a gőz. A cipót sütőpapírral bélelt tepsire borítottam, kanyarintottam a tetejére egy keresztet és betoltam a forró sütőbe. Itt 35 perc alatt sült aranybarnára, 10 percig 240 fokon, majd a maradék időben 200 fokon. Rácson hagytam kihűlni és alig vártam, hogy végre felvághassam 🙂

Nutellás csiga

szeptember 1, 2015szeptember 1, 2015 ~ molnarhelga ~ Hozzászólás

Amikor megszülettek a gyerekeim, megfogadtam, hogy a nutellától távol fogom őket tartani egészen addig, amíg lehet. Aztán egyszer a kislányom boldogan újságolta, hogy az oviban “csokis kenyér” volt az uzsonna, és az olyan, de olyan finom…. Hát, mit lehet erre mondani? Tényleg az… Természetesen most sem reggeliznek minden reggel mogyórókrémet, de néha azért engedek a nyomásnak és előveszem a kamra mélyéről a nutellás üveget. Például ehhez a mutatós finomsághoz, amelynek a receptjét, pontosabban a formázási tippet, Ildi barátnőmtől kaptam. De hogy ne legyen olyan nagy a lelkiismeret furdalásom, a süti tésztájába becsempésztem egy adag teljes kiőrlésű lisztet, persze ettől még jó kis kalóriabomba marad, na de legalább ott vannak a rostok, meg a vitaminok…. 🙂

Hozzávalók:

3 dl tej
2 tojás (1 db a tésztába, 1 db a csigák megkenésére)
3 ek olaj
350 g finomliszt
150 g teljes kiőrlésű búzaliszt
3 ek cukor
1 csipet só
2,5 dkg élesztő
200 g nutella

Első lépésként 2 dl langyos tejben elkevertem 1 ek cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt és kb. 10 perc alatt felfuttattam. Ez alatt az idő alatt kimértem a többi hozzávalót is, majd összekevertem a kétfajta lisztet a sóval és a maradék 2 ek cukorral. A liszthez hozzáöntöttem az élesztős tejet, majd a maradék tejet és az egyik felvert tojást hozzáadva szép sima, selymes-fényes tésztát dagasztottam. A dagasztás vége fele hozzáadtam a 3 ek olajat is. (Természetesen ez a tészta a kenyérsütő gép tészta programjával is kidagasztható, ehhez a nutella kivételével a hozzávalóknál felsorolt sorrendben a tartályba kell rakni az egyes tételeket, és elindítani a programot). A kidagasztott tésztát kb. 30 perc alatt (ma jó meleg volt, még a házban is 25 fok…) duplájára kelesztettem. Ezután a “csigaalapot” lisztezett munkalapra borítottam, majd a lehető legvékonyabban téglalap formájúra sodortam. Az álló téglalap alsó részét megkentem nutellával, majd ráhajtottam a felső üres részt. (Természetesen kenhetjük úgy is, hogy függőlegesen felezzük meg a téglalapot, ekkor kevesebb, nagyobb csigánk lesz).

Pizzavágóval kb. 1,5 cm-es csíkokat vágtam, majd ezeket spirál alakúra tekertem, amik szinte maguktól tekeredtek tovább csigává…

A kész csigákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam, hagytam őket még 15 percig kelni, ez alatt az idő alatt előmelegítettem a sütőt 170 fokra.

A sütőbe kerülés előtt a csigákat megkentem a másik felvert tojással, majd 15 perc alatt aranybarnára sütöttem őket. Ebből az adagból 20 db csiga-biga lesz. Természetesen a tészta bármilyen csokis, kakaós krémmel tölthető, nálunk tortasütés után a maradék csokikrém gyakran végzi ezen módon. A mega édesszájúak kis porcukorral is meghinthetik…

Majonézes káposztasaláta

augusztus 31, 2015augusztus 31, 2015 ~ molnarhelga ~ Hozzászólás

Nem mondom, hogy a legkalóriaszegényebb saláta, de hogy az egyik legfinomabb, az biztos. Önálló fogásként is megállja a helyét, nálunk a grillhúsok állandó kísérője. Még a “csaksemmizöldség” beállítottságú kisfiam is nagyokat szokott kanalazni belőle. Sokan, sokféleképpen készítik, íme az én verzióm.

Hozzávalók:

Egy kisebb fej fehér káposzta fele
Egy kisebb fej lila káposzta fele
2 sárgarépa
1 lilahagyma
2 ek tárkonyecet
4 ek cukor
pici só
5 ek olaj
2 dl majonéz

A lilahagymát apróra vágtam, a sárgarépát és a káposztákat csíkokra szeltem. A káposztát és sárgarépát összekevertem, picit besóztam és állni hagytam. A hagymát összekevertem a cukorral és az olajjal, amikor a cukor felolvadt, hozzáadtam a tárkonyecetet és a majonézt. Végül belekevertem a káposztát és a sárgarépát. Az elkészült salátát légmentesen záródó dobozba tettem, és egy éjszakát állni hagytam a hűtőben, hogy az ízek összeérjenek.

Fokhagymás garnélás spagetti

augusztus 28, 2015augusztus 31, 2015 ~ molnarhelga ~ Hozzászólás

A paprikás csirke után azt hiszem ez az egyik kedvenc ételem. Sok mindent hordoz magában: az egyszerű ízek harmóniáját, a mediterrán konyha szépségét és sok-sok átbeszélgetett este emlékét az egyik kedvenc olasz éttermünkben, ahol bár minden alkalommal legalább fél óráig tüzetesen tanulmányoztuk a menüt, végül mindig fokhagymás garnélás spagettit kértünk, pedig ez nem is szerepelt az étlapon. Sokszor faggattam a pincéreket, hogy mi lehet az olasz szakács titka, mitől olyan finom ez a tésztaétel. Mára rájöttem: az a titka, hogy nincs titka. Csak néhány kiváló alapanyagra van szükségünk és a csoda máris az asztalunkon terem.

Hozzávalók:

500 g spagetti
500 g konyhakész garnéla
1 dl nagyon jó minőségű extra szűz olívaolaj
3-4 duci gerezd fokhagyma
2 chili paprika
1 nagy csokor petrezselyem
0,5 dl száraz fehérbor
só, bors

A tészta főzővizét 1 ek sóval felteszem forrni. A fokhagymákat megpucolom és vékony szeletekre vágom. A petrezselymet apróra vágom, a chili paprikákat hosszábban felvágom, kiszedem a magokat és a húsát apró szeletkékre vágom. Közben a garnélákat 2 ek olívaolajon, közepes lángon, kevés sóval és borssal fűszerezve pár perc alatt készre sütöm. Ekkora a víz is forr, beleteszem a tésztát és “al dente”-re főzöm. Már csak a mártás van hátra: egy nagyobb serpenyőben felhevítem a maradék olívaolajat, rádobom a felszeletelt fokhagymát és chilit. Nagyon vigyázok, hogy a fokhagyma meg ne égjen, mert akkor a fokhagyma keserű, a mártás pedig ízetlen lesz. Amint a fokhagyma színt kap, rálöttyintem a bort, aminek alkoholtartalmát hagyom sisteregve elpárologni. Ezután az olajba forgatom a kifőtt tésztát, pici sóval és borssal igazítom az ízeket. Jöhetnek a garnélák és a petrezselyem! Az egészet óvatosan összeforgatom és egy pohár bor kíséretében elfogyasztjuk a mennyei vacsorát.