Kürtőskalács

Számtalamszor nézegettem már hogyan készítik mindenféle rendezvényeken, átlapoztam az árusított receptkönyvet, egyszer már majdnem sütőfákat is vásároltam. Aztán mindig lebeszéltem magam: nem kell minden finomságot házilag előállítani, hiszen ebből úgyis jobb az eredeti. Hát most már azt mondom, lehet, hogy nem jobb… Mielőtt a recept következne, el kell azonban mondanom, hogy ez a kalács a mi konyhánkban soha nem sült volna ki, ha nincs a férjem, aki pillanatok alatt “célszerszámot” barkácsolt a sütéshez.

Hozzávalók:

• 500 g liszt
• 280 ml tej
• 25 g élesztő
• 2 ek cukor
• 1 tojás
• 2 tojássárgája
• 60 g vaj
• csipet só
• 1 ek vaj a lekenéshez
• cukor, fahéj, kókusz, vaníliáscukor, stb. a hempergetéshez

Első lépésként 2 dl tejet pici cukorral megmelegítettem, belemorzsoltam az élesztőt és felfuttattam. A maradék tejben elkevertem a tojást és a tojássárgákat, valamint belekevertem a cukrot is. Mindkét elegyet a liszthez öntöttem, elkezdtem dagasztani, majd a dagasztás végén hozzáadtam a sót és a vajat is. A tésztát alaposan kidolgoztam, akkor jó, ha elválik az edény falától. Ezután a tésztát duplájára kelesztettem. A megkelt tésztát átgyúrtam, majd 5 egyenlő részre osztottam. A tésztadarabokból kb. 80 cm hosszú rudakat sodortam, amit alufóliával borított, bevajazott sörösdobozokra tekertem. A kalácsokat lekentem vajjal, majd kristálycukorba forgattam. A dobozokat egy tepsi szélére helyeztem, úgy hogy forgatni lehessen. 170 fokon 30 perc alatt sültek szép fényesre, közben 10 percenként forgattam rajtuk mindig annyit, hogy körben mindenhol aranybarna legyen. Mivel nem akartam, hogy a kalácsok összeérjenek két részletben sütöttem meg az 5 darabot. Háromféle ízesítés készült: még forrón vaníliás cukorba, fahéjas cukorba, illetve kókuszba forgattam őket.