Koronás kovászos cipó

Tegnap este egy hét igazi láblógatás és több órás utazás után hazaérve mi lehetett volna az első (na jó a harmadik…) elintézendő dolgom? Szépen megettem újdonsült “háziállatomat” KOVÁSZT, aki már 10 napja a hűtőszekrényben pihent. Hálából a gondoskodásért reggelre olyan aktívan bugyogott, hogy muszáj volt kenyeret sütnöm, pedig nem is akartam 🙂 Így született meg koronás királyfim, akinek előkelősége egyszerűségében rejlik, nem tartalmaz semmi mást, csak lisztet, vizet és sót.

Hozzávalók

150 g rozskovász
500 g BL 80 fehér kenyérliszt
8 g só
300 ml langyos víz

A langyos vízben alaposan keverjük el a kovászt, majd adjuk hozzá a sóval elkevert lisztet. Keverjük össze a tésztát egy fakanállal, majd kézzel gyúrjuk addig, amíg teljesen egyneművé válik, ezután takarjuk le és hagyjuk pihenni 10 percig. A pihenési idő leteltével dagasszuk át a tésztát. Az egyik legegyszerűbb módszer, ha a tészta egyik oldalát felfelé húzzuk, majd belenyomjuk a közepébe, utána kissé elfordítjuk az edényt és egy újabb darab tésztával megismételjük a mozdulatot. Ezt addig ismételjük, amíg kétszer körbe nem érünk, azaz körülbelül 15-ször.

Utána ismét letakarjuk és 10 percig pihentetjük. A dagasztást és a pihentetést még háromszor ismételjük meg. A negyedik dagasztás után letakarva 1 órán át kelesztjük a tésztát, majd korong alakúra lapítjuk és egy kelesztőkosárba fektetjük, amelyet kibélelünk egy lisztezett konyharuhával. A tészta tetejét is lisztezzük be, majd a kilógó konyharuhával takarjuk le és hagyjuk duplájára kelni. Ez 24 fokos hőmérsékleten kb. 3 órát vesz igénybe. A sütés előtt melegítsük elő a sütőt 240 fokra. Ezt a kenyeret tetőcserépen sütöttem, amit szintén előmelegítettem, valamint a sütő aljába tettem egy vízzel töltött tepsit, hogy gőzt biztosítsak a sülő kenyérnek. A megkelt kenyeret egy lisztezett deszkára borítottam (sajnos sütőlapátom még nincs), bevagdostam, majd a forró cserépre csúsztattam. A hőmérsékletet 220 fokra csökkentettem és 50 perc alatt aranybarnára sütöttem a cipót. A sütőből kivéve megspricceltem néhány csepp vízzel, majd boldogan hallgattam a sercegést. A végeredmény közepesen vastag, ropogós héjú kenyér, puha, selymesen levegős bélzettel.