Nálunk a kenyértartóban általában mindig van a kenyér mellett kalács is. Hátha valaki megkívánja. Lekvárosan, nutellásan, vagy csak úgy, magában. Eddig a legfinomabb kalácsot legtöbbször “importáltuk”, mindig hoztunk magunkkal egyet, ha hazautaztunk kis szülőfalumba, mert ott az igazi pék, még igazi kalácsot süt. Most azonban végre a mi konyhánkban is kisült A KALÁCS. Kevés hozzávalóval (mostanában ez a mániám :-)), foszlós bélű, csillogó fényű, pihe-puha kísértés.
Hozzávalók:
- 250 ml habtejszín (30%)
- 2 tojás
- 1 tojásfehérje (a sárgáját félretesszük a kalács lekenéséhez)
- 500 g liszt
- 1 nagy csipet só
- 70 g cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 citrom reszelt héja
- 25 g élesztő
A hozzávalókat a fenti sorrendben a kenyérsütő gép tartályába mérjük és kidagasztjuk a tésztát. Természetesen kézzel is dagasztható, ekkor a kevés cukorral a langyos tejszínben felfuttatjuk az élesztőt, hozzáadjuk a liszthez, majd hozzákeverjük a többi hozzávalót is és szép sima, selymes tésztát dagasztunk. Akkor jó, ha elválik az edénytől és a kezünk sem ragacsos. Letakarjuk, majd kb. 40 perc alatt duplájára kelesztjük. Ha megkelt a tészta, akkor formázhatjuk a kalácsunkat. Én most csak “megcsavartam”, de lehet fonni is ízlésünk és időnk szerint. Tehát a megkelt tésztát lisztezett felületen átgyúrtam, majd két gombócot formáztam belőle.
A gombócokat letakartam és 15 percig pihenni hagytam. Ezután a gombócokból 2 rudat sodortam, amit hajókötél szerűen összetekevertem és sütőpapírral bélelt formába tettem.
A megmaradt tojássárgáját 2 evőkanál tejjel felvertem és lekentem vele a formában csücsülő kalácsot. Ezután letakartam és újabb 30 percig pihenni hagytam. Közben előmelegítettem a sütőt 170 fokra. Sütés előtt még egyszer átkentem a kalácsot, majd 35 perc alatt gyönyörű aranybarnára sütöttem. Eddigi legmagasabb kalácsom lett: a 25 cm hosszú formában 15 cm magasra nőtt! Nagyon ízletes és még másnap, sőt harmadnap is finom puha.
muffinon innen és túl 